Ahol a kelet a nyugattal találkozott.
A kilencedik század környékén, nem tudni miért, Észak-Nyugat India lakosainak ezrei vágtak neki a nyugatra tartó vándorútnak. A Pandzsáb és Pakisztáni régióból indultak. Perzsiából egy részük Palesztínán, Egyiptomon, Líbián, Tunézián, Marokkón és a Gibraltári-szoroson keresztül érkezett a mór Spanyolország déli területére, ahol immár cigány népként ismerték őket. Ebben a régióban, melyet Andalúziának neveznek, évszázadokon keresztül éltek egymás mellett különböző kultúrák. Ez volt az egyetlen hely, ahol a cigányok, a zsidók, a katolikusok és a muszlimok hosszú időn keresztül éltek egymás mellett. Mindegyiküknek megvoltak a saját szokásai, zenéje, hangszerei. Sok év múltán, a 19. század elején, ezek az elemek kölcsönösen hatottak egymásra, keveredtek, és ennek eredményeként létrejött egy rejtélyes és kifejező zene, amit ma flamenco-ként ismerünk.
A Közép-Kelet, pontosabban India az európai kultúrák és nyelvek többségének bölcsője volt. Északi részének lakói Egyiptommal, Mezopotámiával és Kinaval közösen alkották a világ legősibb civilizációit. Itt, az Indus völgyében jelentek meg az első vallások, az első hangszerek és az első lejegyzett zenék. A kb. 4000 éves legkorábbi Indiában írott könyv istenek dicsőítésére szolgáló mantrákat örökített meg, melyek egy, két vagy három hangra írodtak, és melyek idővel hétfokú dallamokká alakultak át. A hétfokú skála, mely már i. sz. 350-ben is népszerű volt, a sa, re, ga, ma, pa, dha, ni hangokat tartalmazta, és a mai napig ebben a formában használjuk. Az indiai hangsor gazdagabb volt minden eddiginél, mivel negyedhangokat tartalmazott, vagyis a félhangok közt elhelyezkedő hangokat, egy oktávon belül 22 negyedhangot (shrutit). Az indiai zenében a negyedhangok többnyire a dallam diszitésére szolgálnak.A dallam részei is lehetnek, ilyenkor az európai zenéhez szokott fül hamisnak érzékelheti az énekhangot vagy a hangszert.
Valamikor a második és az ötödik század közt papírra vetették a Bharata Natya Shastrát, az első művészetnek szentelt könyvet, amely vokális és instrumentális zene, valamint tánc részletes leírását tartalmazta. A könyv szerint az indiai zene alapját a raga, egy skála legalább öt hangja adja.

A hatodik századra kialakul a zene és a művészet kánonja, mely mind a mai napig érvényes. A klasszikus zene is a ragák, és az azokat kisérő ritmusok rendszerén alapszik. Az indiai zene egyre rohamosabb fejlődésnek indult, az uralkodók is egyre jobban becsülték és keresték a jó zenészeket.

Ezt az albumot nem a NarRator Records adta ki, csak a terjesztésével és a koncertek hazai szervezésével foglalkozik.